F�lelem �s rem�ny

Okt�ber-november fordul�j�n, ahogy r�vid�lnek a napok, fogy a f�ny, semmicske �letem feltart�ztathatatlanul gyalogol bele a s�t�ts�gbe, el-elfog a cs�gged�s, a f�lelem. Ostromol a kedvetlens�g. N�h�ny �ve ilyen id� t�jt el�bukkan szinte a semmib�l, �s mindannyiszor becsap. Napokig eltart, mire felismerem.

Most is kezdi a duruzsol�st k�s�s hangon: „Ne kelj ma f�l” – mondja. „�gyis neh�z az �leted. Minek er�lteted? Add fel, nincs t�l sok �rtelme a k�zdelemnek.” �s m�r mutatja is �letem hi�baval�s�gait. Kezdi a l�nyegtelenekkel, majd sz�pen lassan a legfontosabb kapcsolataim is megjelennek a hi�baval�s�gok sor�ban. A f�ldi �letem sz�ps�gei elhalv�nyulnak, elt�nnek a sz�nek, minden sz�rk�be hajlik.

K�zd�k. Pr�b�lok m�g t�bb id�t t�lteni olyan dolgokkal, amik eddig �r�m�t adtak. De t�nyleg hi�ba. Napi er�fesz�t�seimet az esti visszatekint�sben er�tlen pr�b�lkoz�soknak l�tom, amelyekkel �ppen csak el�t�ttem valahogy az id�t, hogy az �letem m�gse t�nj�n teljesen f�l�slegesnek.  M�gis igaza lenne a kedvetlens�gnek? Val�ban �rtelmetlen k�zdeni? Hetek telnek el �gy. Nem ismerek magamra. Kezdek f�lni, hogy a k�rnyezetemnek is terh�re vagyok.

Egy nap azt�n veszem a b�tors�got, �s sz�ba �llok �letem kedvetlens�g�vel, a sz�rkes�g, a sz�ntelens�g k�vet�vel. Ha m�r kibillentette a napjaimat a megszokott kiegyens�lyozotts�gb�l, akkor adjon sz�mot: mit is akar t�lem val�j�ban.

S ekkor a sz�rke ruh�s kedvetlens�g a maga visszafogott m�dj�n megnyit egy kaput, amelyen bes�t�lhatok. F�lek kicsit, hiszen az el�z� hetek verg�d�se ut�n egy�ltal�n nem v�gyom semmi �jra. Jobb lenne csendben tov�bb szenvedni, �gy legal�bb az �nsajn�latomat tov�bb t�pl�lhatn�m. Tal�n m�g sz�p m�rt�r is lehetne bel�lem. A kedvetlens�g azonban meglep�en biztat� arcot mutat. Valami megmagyar�zhatatlan er� v�ratlanul kimozd�t, �s es�lyt teremt bennem a v�ltoz�snak. �tl�pek a kapun.

Bels� vil�gomban k�dbe burkol�zott t�j fogad. K�r�ln�zek. A puha p�ra eg�szen k�l�nleges �s finom kont�rokat ad a vid�knek. Mintha kulissz�k k�z�tt j�rn�k. Minden sz�rke, m�gsem egysz�n�. Egyszerre sejlenek fel f�k �s dombok, utak �s mez�k, �s m�gsem t�rulnak fel a maguk sz�nes val�s�g�ban. H�vnak, v�rnak, rejt�zk�dnek �s mutatkoznak. Meg�rzem magamban a h�vogat� k�v�ncsis�got, mely felfedezni ind�t.

A k�dbe �lt�z�tt t�jban minden kicsit hom�lyos. M�g nem l�tok tiszt�n. A bens�mre hagyatkozom. Figyelem, hogy mi h�v, �s arra fordulok. Egy tereb�lyes, nagy ny�rf�hoz hasonl�t� fa mag�hoz vonzza a tekintetemet. Hosszan n�zz�k egym�st. Lelki szemeimmel v�gigtapogatom a t�rzs�t, a bel�le kin�v�, felfel� magasod� vastag �gakat, amelyek legf�l�l elv�konyodnak, szinte l�giess� v�lnak. A k�dbe vesz� magas �gak egyszercsak mintha megmozduln�nak. Mintha hangtalan sz�l libbenten� �ket. De nem csak a sz�l. Valaki j�r a f�k hegy�n. El�t�nik, �s elt�nik. Nem ember �, de teljesen emberi. �gr�l �gra l�p, rendezi a f�nyt �s az �rnyakat. M�g�tte melegs�g �rad, s a k�tked� sz�v meg�r�l. Csak nehogy szem el�l t�vesszem. Szeretn�m, ha r�m n�zne, s azt mondan�: „�r�l�k neked, csillagom!”

N�zem. Van rendszer abban, ahogyan oltogatja �s gy�jtogatja az �letek csillagait? Keresem az emberi logik�mmal. De az �rtelmemnek adott v�lasz helyett �rz�sek j�nnek. F�lelem �s rem�ny.

F�lelem, mert a bels� vil�gom k�d�ben nem l�tok tiszt�n. F�lelem az �rtelmetlens�gt�l, a hi�baval�s�gt�l. Az �letem 60-80 esztendej�ben vajon l�trehozok-e valami maradand�t? Vajon tudok-e �gy szeretni, hogy az �r�m legyen a csal�domnak, a bar�taimnak? Vajon j� l�lekkel szolg�lok-e? Vajon az elszakadts�gom, az elszigetelts�gem val�ban nem nagyobb-e a hirdetett �s befogadott kegyelemn�l?

J� lenne nem f�lni. De csak az nem f�l, kit a rem�ny m�r v�gk�pp mag�ra hagyott. �n f�lek m�g. Rem�nykedem. Most a f�lelem �s a rem�ny egy�tt j�nnek. �tkarolnak, felemelnek. Zsolt�rversek melengetik lelkemet: „Ha f�lek is, benned b�zom!” Nem kell kimondanom, mert a f�k hegy�n l�peget� hang n�lk�l is hallja. Megtart� irgalma k�rbevesz, �tj�r. El�bbi f�ldi f�lelmeim s�lytalanokk� lesznek. F�ldi t�pel�d�sek maradnak csup�n. Ha valamit�l f�lnem lehetne, akkor az a felfoghatatlan szents�g, az az emberi eszk�z�kkel nem zabol�zhat� er�, amivel csillagokat gy�jt, vagy nyom �ssze s�t�tl� magg�. Ez a f�k hegy�n k�nnyeden l�peget� �r kinek rem�ny, kinek f�lelem. F�lnem kellene? A gondvisel�t�l? Az irgalomt�l? A v�gtelen rendt�l? Tal�n igen. Tal�n �gy, ahogy n�ha ap�mt�l f�ltem, mert gyerekkoromban azt hittem, � is olyan kajla, mint �n.

F�lelem ez? Tal�n ink�bb megretten�s att�l, hogy a Szent meg�res�ti mag�t, hogy emberr� lesz, megt�rt test�t kez�nkbe adja. El�mulok, megrettenek az �rthetetlen szeretett�l. 

Rem�nykedem, mert �benne �l�nk, mozgunk �s vagyunk. Rem�nykedem abban, hogy �letem itt, vagy az �r�kk�val�s�gban t�le kap �rtelmet. Rem�nykedem, hogy meg�riz, amikor zuhanok. Rem�nykedem, hogy amit az � Lelk�vel teszek, az maradand�. Rem�nykedem, hogy egy napon elj�n �rtem, �s �tvisz a f�lelem n�lk�li vil�gba, ahol �dv�ss�gg� lesz a rem�ny, �s �gi l�t�ss� a hit.

Sebesty�n Katalin

A szerz� a budai reform�tus gy�lekezet beosztott lelk�sze.

Forr�s: http://www.reformatus.hu/mutat/11543/

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s