„Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek k�vetik: az �n nevemben �rd�g�ket �znek ki, �j nyelveken sz�lnak, k�gy�kat vesznek a kez�kbe, �s ha valami hal�losat isznak, nem �rt nekik, betegekre teszik r� a kez�ket, �s azok meggy�gyulnak. Az �r J�zus pedig miut�n ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, �s az Isten jobbj�ra �lt. Azok pedig elmentek, hirdett�k az ig�t minden�tt, az �r pedig egy�tt munk�lkodott vel�k, meger�s�tette az igehirdet�st a nyom�ban j�r� jelekkel.” (Mk 16, 17-20)

Az �nnep �ldoz�cs�t�rt�k elnevez�se a k�z�pkori r�mai katolikus egyh�zban terjedt el, mint a h�sv�ti szent�ldoz�s hat�rnapja. Ebb�l ered az egyed�l�ll� magyar n�v, m�s nyelvek ink�bb a mennybemenetel t�ny�t emelik ki. Magyarul haszn�latosak m�g az �ldoz�nap �s Urunk mennybemenetel�nek �nnepe kifejez�sek, a protest�nsok ink�bb a mennybemenetel sz�t r�szes�tik el�nyben. Az �segyh�z az Ascensio Domini (az �r felemeltet�se) elnevez�st haszn�lta. Az �segyh�z a IV. sz�zadig a Szentl�lek elj�vetel�vel egy�tt, p�nk�sdkor �nnepelte. K�s�bb, a Szent�r�s alapj�n, Krisztus felt�mad�sa ut�ni 40. napra ker�lt.

Bibliai alapokon

J�zus elragadtat�sa tan�tv�nyai szeme l�tt�ra t�rt�nt, mint arr�l a Szent�r�s besz�mol. „Az �r J�zus pedig miut�n ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, �s az Isten jobbj�ra �lt" – �rja M�rk evang�liuma (16,19). „Ezut�n kivitte �ket Bet�ni�ig, felemelte a kez�t, �s meg�ldotta �ket. �s mik�zben �ldotta �ket, elt�volodott t�l�k, �s felvitetett a mennybe" – ez a r�sz pedig Luk�cs evang�lium�ban (24,50-51) olvashat�. Az Apostolok cselekedetei �r�ja �gy eml�kezik meg: „Miut�n ezt mondta, szem�k l�tt�ra felemeltetett, �s felh� takarta el �t a szem�k el�l." (1,9).

Ezzel �sz�vets�gi j�vend�l�sek teljesedtek be, t�bbek k�z�tt a  Zsolt�rok k�nyv�benolvashat�k: „F�lment�l a magas hegyre, foglyokat ejtett�l, embereket kapt�l aj�nd�kul, m�gpedig l�zad�kat. Most m�r ott laksz, Uram Isten!" (68,19). A Zsolt�ros (110, 1-2) �gy is �r err�l: „�gy sz�l az �r az �n uramhoz: �lj a jobb kezem fel�l, m�g ellens�geidet l�bad zs�moly�v� nem teszem! Hatalmad p�lc�j�t kiny�jtja az �r a Sionr�l: Uralkodj ellens�geid k�z�tt.”

A h�v� emberekre J�zus mennybemenetele ut�n �j korszak k�sz�nt�tt, mely a mai napig meghat�rozza a kereszty�nek mindennapjait. Err�l P�l efezusiakhoz �rt level�ben olvashatunk b�vebben: „�s vele egy�tt felt�masztott, �s a mennyei vil�gba �ltetett Krisztus J�zusban, hogy megmutassa az elj�vend� vil�gban kegyelm�nek m�rhetetlen gazdags�g�t ir�ntunk val� j�s�g�b�l Krisztus J�zusban" (2,6-7).

Annyi bizonyos, hogy J�zus – mik�pp az el�bbi id�zetek megvil�g�tj�k – a mennyben van �s „�l a mindenhat� Atya Istennek jobbj�n". A Heidelbergi K�t� �gy k�rvonalazza: „Krisztus val�s�gos ember �s val�s�gos Isten. Emberi term�szete szerint nincs t�bb� e f�ld�n, de istens�g�re, fens�g�re, kegyelm�re �s Lelk�re n�zve soha nem t�vozik el t�l�nk." (HK 47.)

�nnepre k�sz�lve

A mennybemenetel �nnepe els�sorban az�rt fontos �nnep�nk, mert ahogy Krisztus mennybemenetel�vel �g�retek teljesedtek be, �gy b�zhatunk abban, hogy a m�g be nem teljesedett �g�retei is val�ra v�lnak majd. Mikor J�zus a mennybemenetelr�l besz�lt, �g�retet tett a Szentl�lek elj�vetel�r�l: „�n azonban az igazs�got mondom nektek: jobb nektek, ha �n elmegyek, mert ha nem megyek el, a P�rtfog� nem j�n el hozz�tok, ha pedig elmegyek, elk�ld�m �t hozz�tok.” (Jn 16, 7). Ezen az �nnepen erre az �g�retre eml�kez�nk �s arra a bizalomra, mellyel Krisztus a tan�tv�nyokt�l b�cs�zott: „tan�im lesztek Jeruzs�lemben, eg�sz J�de�ban �s Sam�ri�ban, s�t a f�ld v�gs� hat�r�ig.” (Apcsel 1,8)

Forr�s: reformatus.hu

�ld�s, b�kess�g!

Szigethalmi Reform�tus Egyh�zk�zs�g