Duplán fontos

A Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-korszakok gyanútlan szimpatizánsai és szenvedő áldozatai, teológiáról eltanácsolt diákok, magasan kvalifikált értelmiségi hölgy és ávóba besorozott szegény parasztlegény. Izgalmas életutakba enged bepillantást a Huszadik századi protestáns életutak című kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A tárlat a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére rendezett Ige-idők kísérő kiállítása, ahol a református egyház 20–21. századi történetének egy-egy szeletét tárják a látogató elé ismert és kevésbé ismert protestánsok életén keresztül.

Végezetül hadd idézzem Bibó István záró gondolatait a filmhét megnyitójáról:
– Ha ilyen sokféleséggel találkozik az ember, akár olvasmány-, akár filmélményként, hamarosan kedvet kap, hogy mindenkinek a sorsa érdekelje, akkor is, ha az illető maga mondja el, és elmegy a kedve attól, hogy mások életét, tetteit, sorsát, könnyen, gyorsan megítélje, akárki legyen is az. És vergődve a mi kis magyar világunk végletes megosztottságában – amely benyomásom szerint a megosztók többsége részéről tudatos cinizmusból, a megosztottak többsége részéről pedig jámbor butaságból fakad – duplán fontosak az ilyen tapasztalatok.