Istentisztelet

Örök Élet Vasárnapja

A napi bibliaolvasó kalauz szerinti Igében (Ez. 27) a próféta Tírusz szépségét dicséri. Hogy jön ez a mai naphoz? Mit mondhat ma ez emlékező családoknak? Majdnem olyan, mint egy nemzetségtáblázat, unalmas adatok, felsorolás. De látni fogjuk, hogy nem így van, megszólít minket az Úr ezen keresztül is.

A város lenyűgöző volt. Olyan emberek lakták, akik igazán értették a szakmájukat. Adtak-vettek, mindenféle különleges árucikkek cseréltek gazdát. Egy igazán fontos szempontot ismertek: az előrehaladást, a feljebb jutást. Dolgozni, dolgozni. Ennek gyümölcseit persze élvezték. Pompás, fényűző világot teremtettek. A múlt heti istentisztelet tanítására visszagondolva, menedzselték életüket, egy napba jó sok munkaórát beleöltek. Ezékiel nem megfeddi őket. Dicsőségtáblájuk lehetne a felsorolt sok-sok eredmény. De Ezékiel figyelmezteti őket a múlandóságra. Sok-sok mindenre gondoltak a tírusziak, csak a múlandóságra nem.

Erre hívja fel valamennyiünk figyelmét: elmúlnak azok az idők. Emlékszem, amikor nagymamáéknál régi képeket nézegettünk. Szinte hitetlenkedve: "Mama, tényleg ezen a képen itt te vagy? De szép voltál!" És előjöttek a régi történetek: Ha tudnád nagyapád milyen erős volt… egy ütéssel leütött egy tehenet!

Szépek voltak, erősek. De mi már nem láttuk őket régi pompájukban. Csak egy dolgot láttunk: hogyan emlékeztek vissza.

Nem mindegy hogyan gondolunk vissza életünkre!

Úgy, hogy: bár szépek voltunk és erősek, de megbántuk ezt is, azt is? Vagy: bár voltak nehéz időszakok, mégis megéltük a pillanatot a maga teljességében, szerettük egymást?

Észre sem vesszük és eltelik életünk ideje. Észre sem vesszük, kizárjuk magunkat a mindennapok öröméből a mindennapok rohanásában. Észre sem vesszük, úgy járunk mint a nyoszolyólányok, akik nem osztották be jól az időt, s bár szükséges dologért indultak, nem jókor. Talán szükséges dolgokat teszünk, de jókor tesszük? Nem lenne itt az ideje megélni a napokat, az ünnepeket? Esetleg még, ha beosztásról beszélünk, ünneppé tenni egy-egy napot, ami nem annak indult, hogy majdan ne kelljen bánkódni az elvesztegetett órák miatt?

Jó dolog Isten közelében lenni, nyitottnak lenni, mert azt ígéri a Zsoltárok könyve 32. részének 8. versében:

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad

lesz a szemem.”

-          A legnagyobb szükségünket megadja, kész erre: megtanít minket az útra, amin járjunk.

-          Az „útra megtanított” ember megérti Isten kegyelméből a múltját is.

Emlékezünk ma!

 Örök élet vasárnapján elköltözött szeretteinkre emlékezünk. Emlékezünk életükre, a tőlük

kapott ajándékokra, a szeretetre. Fáj a szívünk, fáj a hiányuk, sebeket hordozunk. De Isten a

szemeivel tanácsol minket, hogy megértett legyen a múlt és reménységgel tudjunk előre

tekinteni, ne zárjuk ki magunkat a ránk váró örömökből, az ünnepek fényéből. 

A Tovább... gombra kattintva elérhetőek a hirdetések, alkalmaink!